A "yunjian" (szó szerint "felhő{0}}alakú vállköpeny") eredete a -Qin és Han dinasztia előtti időszakra vezethető vissza, legkorábbi vizuális ábrázolásai pedig a Sui-dinasztia falfestményein, Dunhuangban jelentek meg. A Yuan-dinasztia korától kezdve egy különálló kiegészítővé fejlődött, amelyet a nyak és a vállak köré hordtak.
A Yuan-dinasztia idején a „yunjian” szabványosított formát kapott, és bekerült a hivatalos öltözködési rendszerbe; a „Jüan története” (Transzátum a kocsikról és ruházatról) úgy írja le, hogy a kialakítása négy, lefelé függő, felhő{0}}formájú panelre hasonlít. Idővel elsősorban szezonális fesztiválokon vagy esküvőkön viselték. Népszerűsége a Ming- és Csing-dinasztia idején tetőzött, amikor az esküvői öltözék elengedhetetlen részévé vált, és minden társadalmi rétegben viselték. A Csing-dinasztia idején a guangzhoui kézművesek által készített "yunjian"-mint például a híres "manilai kendők"-a Tengeri Selyemúton keresztül Európába exportálták, és a nyugati divat szimbólumává váltak.
A Kínai Köztársaság megalakulása után a „yunjian” fokozatosan kihalt a mindennapi viseletből, és a hagyományos operaelőadásokra és esküvőkre lett fenntartva. A tartozék jellemzően "négy-rész *ruyi*" (scepter-head) kialakítással rendelkezik, amely két rétegből áll, nyolc felhő-formájú panelből; minden panel motívumokkal van hímezve, a virágoktól, madaraktól és rovaroktól kezdve a színházi történetek jeleneteiig. A kiváló *yunjian* elkészítése időigényes folyamat, amely kivételes kézművességet igényel. A hímzés a technikák széles skáláját- alkalmazza, mint például a heverő, száröltés, hasított öltés, fenyő-tűöltés, magöltés, arany-szál körvonalazás és szaténöltés-, ami a stílusok sokféleségét eredményezi. Az utóbbi időkben a "Guofeng" (hagyományos kínai stílus) irányzat vezérelve a *yunjian* visszatért, és olyan eseményeken jelenik meg, mint a divathetek.
